tudásáramlás

Tudásáramlás a szervezeti és társadalmi kontextusban a tudás mozgatását, átvitelét és megosztását jelenti szereplők között, belső és külső kapcsolatokban. A tudás lehet explicitt (dokumentumok, adatbázisok, kézikönyvek) vagy tacit (gyakorlati know‑how, tapasztalat). A tudásáramlás horizontális és vertikális módon, intézményeken belül és azok között zajlik, és alapvető tényezője az innovációnak és a szervezetfejlődésnek.

Mechanizmusai közé tartoznak a formális elemek, például képzések, dokumentáció, tudásbázisok és standardizált folyamatleírások, valamint az informális kapcsolatok, mint a mentoring, közösségek a gyakorlatban és hálózatok. Az informatikai eszközök—intranet, kollaborációs platformok, wikis, tanulásmenedzsment rendszerek—elősegítik a tudás megosztását. A tacit és explicit tudás közti átalakulás a SECI-modellhez hasonló dinamikák révén történik: a tudás codifikálása és a társas tanulás új gondolatokat eredményez.

A tudásáramlás sikerét befolyásolja a szervezeti kultúra, a bizalom és az ösztönzőrendszerek; hiányuk vagy gyenge koordináció esetén a tudásáramlás gyengülhet, vagy információs túlterhelés alakulhat ki. A szilók és a jogi- vagy etikai korlátok pedig akadályozhatják a megosztást.

Az értékelés és mérés gyakorlati célja a hatékonyság növelése: gyorsabb problémamegoldás, megnövekedett innovációs kapacitás és jobb döntéshozatal.Metrikák közé tartozik a tudásáramlás sebessége, hálózati sűrűség, közvetlen érintkezések aránya, valamint a megosztott tudás gyakorlati alkalmazásának sikere. A tudásáramlás kiemelten fontos a tudásintenzív gazdaságokban és a nemzetközi innovációs együttműködésekben.