transzferárirányelvek

A transzferárirányelvek olyan szabályrendszert jelentenek, amelyek meghatározzák, hogyan értékelik az adóhatóságok azokat a magánszemélyek és vállalatok közötti ügyleteket, amelyek kapcsolt vállalkozások között történnek. Ezek az irányelvek arra szolgálnak, hogy megakadályozzák a vállalatokat abban, hogy a nyereséget olyan országokba helyezzék át, ahol alacsonyabbak az adókulcsok, ezáltal csökkentve adófizetési kötelezettségüket. A lényeg az, hogy az ilyen ügyletek árazásának meg kell felelnie a független felek közötti piaci áraknak.

Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) által kidolgozott transzferárirányelvek adják a nemzetközi gyakorlat alapját. Ezek az irányelvek több módszert is fel sorolnak az árképzés meghatározására, mint például a szokásos piaci ár módszere (CUP), az újraértékesítési ár módszere, a költség plusz módszer, a nyereség-megosztás módszere és a nettó nyereségrés módszer. Az adóhatóságok ezek közül a módszerek közül választják ki azt, amelyik a leginkább alkalmas egy adott ügylet értékelésére.

A kapcsolt vállalkozások közötti ügyletek magukban foglalhatnak áruk és szolgáltatások értékesítését, licencdíjakat, kamatokat és egyéb pénzügyi tranzakciókat. A transzferár-szabályozás betartása alapvető fontosságú a nemzetközi vállalatok számára, mivel a szabálytalanságok jelentős adóbírságokat, kamatokat és egyéb szankciókat vonhatnak maguk után. Az adóhatóságok gyakran végeznek transzferár-ellenőrzéseket annak érdekében, hogy biztosítsák az irányelvek betartását.