terítés

Terítés egy magyar főnév, amely a felületre bármilyen anyag kiterítését, lefektetését vagy elterítését jelenti. A kifejezés több területen használatos: leggyakrabban asztalterítésre, azaz az étkezéshez szükséges terítésre, és építés- vagy belsőépítészetben a padló- vagy falburkolatok terítésére.

Az étkezéshez kapcsolódó terítés az asztalterítés megnevezése is lehet: az étkészlet, poharak, evőeszközök, terítő és díszítés elrendezését jelenti. A terítés formája és részletei attól függ, hogy milyen alkalomról van szó, milyen a szolgáltatás stílusa, és hány vendég üljön az asztalnál. Szabályai hagyományos vagy modern, formális vagy informális atmoszférához igazodhatnak.

Építészetben és belsőépítészetben a terítés a burkolatok felhordását jelenti: például csempe, parketta, vinyl vagy szőnyeg lehelyezését egy előkészített aljzatra. A folyamat általában magában foglalja az aljzat előkészítését, az illesztést és vágást, a rögzítést vagy ragasztást, és a végső felületkezelést, például fuga vagy hézagkitöltés alkalmazását. A minőség függ a pontos vonal- és sorhosszoktól, a terítési illesztésektől és az anyagok, aljzatok kompatibilitásától.

Lásd még: asztalterítés, burkolás, padlóburkolat.