terheléselosztóra

A terheléselosztóra, más néven *load balancer*, egy hálózati eszköz vagy szoftver, amely célja a beérkező hálózati forgalmat több szerverre vagy rendszerre osztani, hogy optimalizálja a teljesítményt, megelőzze az átterhelést, és biztosítsa a rendszer megbízhatóságát. A terheléselosztó főleg olyan alkalmazásokban használatos, ahol nagy számú felhasználó egyidejűleg fordul szerverekhez, például weboldalak, weblapi hívások vagy streamelési szolgáltatások esetében.

A terheléselosztó működése alapvetően két fő módszerre épül: statikus és dinamikus elosztásra. A statikus elosztás előre meghatározott arányok szerint osztja a forgalmat, míg a dinamikus elosztás a jelenlegi terhelést figyelembe véve dönt. Például egy DNS-based load balancer a DNS-kérdéseket több IP-címre tereli, míg egy hardveres vagy szoftveres load balancer a beérkező kéréseket a legalkalmasabb szerverre irányítja.

A terheléselosztók számos előnye van. Először is, a terhelést egyenletesen elosztva csökkentik a egyes szervek átterhelődésének kockázatát, ezzel növelve a rendszer stabilitását. Másodszor, ha egy szerver leáll vagy túlterhelődik, a terheléselosztó automatikusan átirányítja a forgalmat a működőképes szervekre, biztosítva a szolgáltatás folyamatos működését. Harmadszor, a terheléselosztó segíti a horizontális skálázást, ami lehetővé teszi, hogy a rendszer bővítsék a szükséges kapacitás szerint.

A terheléselosztók alkalmazhatók különböző rétegeken, például a transportréteg (pl. TCP/UDP), az alkalmazásréteg (pl. HTTP/HTTPS), vagy akár a DNS-szinten. A modern terheléselosztók gyakran támogatják SSL/TLS-vel való munkát, késleltetésmentes elosztást, valamint különböző algoritmusokat, mint a round-robin, least connections, vagy IP-hash. Ezek a funkciók segítik a terheléselosztó hatékonyságát és flexibilitását.