tanúkihallgatásokat

Tanúkihallgatások az igazságszolgáltatás keretében zajló hivatalos vallomástevékenységek, amelyek során a tanúkat megkérdezik az eseményekkel kapcsolatos tényekről, hogy a bizonyítékok összessége megalapozott legyen. Jellemzően büntetőeljárásban és polgári peres eljárásokban fordulnak elő, de előfordulhatnak közigazgatási eljárásokban és nemzetközi jogi vitákban is.

Célja a tényállítás tisztázása, a tanú megbízhatóságának felmérése és az összefüggő bizonyítékok egymáshoz viszonyított értékelése. A tanúkihallgatások során a tények pontos feltárása érdekében a tanút általában esküt tesz az igazmondásra, és vallomást tesz; ezt a vallomást később írásban vagy felvételben rögzítik.

A menet a következő: a tanút esküre vagy megerősítésre kötelezik; ezt követően a közvetlen kihallgatást a vizsgáló hatóság vagy a bíróság vezeti, majd a védelem vagy az ellenérdekű fél keresztes kihallgatást folytathat a tanú megbízhatóságának tesztelésére. A tanúvallomást általában írásban vagy videófelvételben rögzítik.

Jogok és korlátozások közé tartozik a tanú kötelezettsége a vallomást tenni, a jogi tanács igénybevétele és a kivételek alkalmazása bizonyos védelmi okok vagy titoktartási intézkedések esetén; a hamis tanúzás büntetőjogi felelősséget von maga után. A tanúkihallgatások fogalma a tanúkat érintő több kihallgatást is jelenthet, például ismételt vagy több eljárásban történő részvétellel.