talajképzésben

Talajképzésben a talajok keletkezésének és érésének folyamata értendő, amely a kiinduló anyagból a környezeti tényezők kölcsönhatására épül. A folyamat során a talajprofil rétegei kialakulnak, és a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai változnak. A talajképzés központi fogalma a pedogenezis.

Az öt talajképző tényező a klíma, az organizmusok (növények, állatok, mikroorganizmusok), a domborzat vagy relief, a kiinduló anyag (származási anyag) és az idő. Ezek kölcsönhatása alapján különböző környezeti körülmények között eltérő talajtípusok és talajprofilok alakulnak ki. A hosszabb idő alatt erőteljesebben differenciálódó talajok általában mélyebb és jól kifejlett horizonokat hoznak létre.

A talajképződés során megkülönböztethetők a talajrétegek (horizontok), például az O (szerves anyagok), az A (földes felület), az E (kimosott) és a B (kimosás utáni lerakódások) horizontok, továbbá a C (kizárólag kiindulási anyaghoz közeli) alhorizont. A folyamatokat jellemzik a törmelékfizikai átalakulása, a kémiai oldódások és szintézisek, valamint a biológiai aktivitás által végzett közvetítő hatások, például humifikáció és bioturbáció. Ennek eredményeként a talaj különféle szerepeket tölt be: növénytámasz, vízgazdálkodás, tápanyag-ellátás és környezeti szűrő.

A talajképződés fontos a mezőgazdaságban, az ökológiai és erdőgazdálkodási rendszerekben, a talajtani kutatásokban és a környezeti kockázatok megértésében. A folyamat mélysége és iránya helyi adottságoktól függ, és idővel jelentős változásokhoz vezethet.