tagadást

Tagadás a kijelentés igazságértékének elutasítását vagy ellentétének megállapítását jelenti. A mindennapi nyelvben a tagadás gyakran egy állítás vagy vélekedés hamisságának kifejezése, vagy a tények megkérdőjelezése. A fogalom a magyar tagadás igéjéből származó főnévi alak, amely -ás képzővel utal a cselekvésre vagy állapotra. A tagadás a nyelvészet mellett a logikában is fontos fogalom: a negáció műveleteként értelmezhető.

Nyelvi szempontból a tagadást általában a „nem” kötőszó jelzi, és előfordulhat együtteszközeivel (például „nem is”, „soha nem”). A tagadó mondat igazságértéke az eredeti kijelentésével ellentétes, így a nyelvi kommunikációban kulcsfontosságú a mondat típusának meghatározása. A tagadás és a kijelentés közötti különbség segíti a beszédértést és a vita rendezését.

Logikában a tagadás a negációs operátor, amely egy P állítás igazságértékét megfordítja: ha P igaz, akkor ¬P hamis, és fordítva. Például P: „Esik az eső.”, ¬P: „Nem esik az eső.” A jelölés gyakori formája a ¬ vagy ~ jelek használata.

Szociális és jogi kontextusokban a tagadás a vádak vagy állítások elutasítását jelentheti, például egy beszélgetésben vagy vallomásban. A fogalom azonban legtisztább formában az igazságérték megkérdőjelezésének vagy cáfolatának cselekedete.