tüzelés

Tüzelés a tüzelőanyag égésének vagy begyulladásának folyamata, amely energia, elsősorban hő és nyomás formájában szabadul fel. A kifejezés több területen használatos: belső égésű motorok tüzelése, tüzelőberendezések (kazánok, kályhák) égése, és fegyverekben a lőszerekben található gyújtó- vagy poranyag égése által létrejövő nyomásfokozódás. Az égés során keletkezik hő, és a melléktermékek, például égéstermékek és kibocsátások.

A belső égésű motorok tüzelése a hengerben zajlik: a levegő és üzemanyag keveréke ég, energiát adva a mechanikai munkához. Két fő típusa van: gyújtásos motorok (benzinesek) és sűrítéses gyújtású motorok (diesel). Gyújtásos motorokban a gyújtógyertya szikrája idézi elő az égést Otto-ciklus szerint; dízelmotorokban az égés a kompressió következtében történik, gyújtóelem nélkül. Az égés gyorsasága és hatékonysága alapvetően meghatározza a teljesítményt és a kibocsátást.

Kazánok és egyéb tüzelőberendezések tüzelése során a tüzelőanyag égése hőt ad át a fűtőközegnek vagy közvetlenül a felhasználó térnek. A folyamatot a tüzelőanyag típusa (szilárd, folyékony vagy gáz) és az égés levegőellátása határozza meg. A hatékony tüzeléshez pontos adagolás, jó égéstér és megfelelő szellőzés szükséges; az égés során keletkező emissiók, például CO és NOx, figyelembe veendők a környezetvédelmi és biztonsági előírások mellett.

Fegyverekben a tüzelés annak a kémiai reakciónak a következménye, amely a töltényben lévő gyújtó- vagy lőporanyag gyulladását és a nyomás gyors növekedését okozza. A primer begyújtja az égést, a keletkező gázok pedig felfújják a lövedéket és meghajtják azt. A tüzelés a fegyver üzemeltetési ciklusának alapvető eleme.