tényszerségét

A tényszerségét kifejezés nem tekinthető a magyar nyelvészetben széles körben elterjedt vagy standard élő fogalomnak. Ha előfordul, általában a birtokos esettevő formát értik alatta egy olyan névszóval, amely a tényszerűséghez hasonló minőséget fejez ki. A gyakoribb, és standardabb kifejezés ugyanis a tényszerűség (faktuális viselkedés, adatokhoz hűség) vagy a valósághűség, amely a tényekhez való hűséget, pontos megjelenítést hangsúlyozza. Ennek megfelelően a beszélő vagy szerző a mondatban a „tényszerségét” vagy a hozzá hasonló formákat általában a tárgy vagy alany tényszerűségének, azaz a tényekhez kötöttségnek a kifejezésére használja, ha ezt a formát választja.

Jelentés szempontjából a tényszerűség olyan minőség, amelyben egy állítás vagy szöveg megfelel a tényeknek, adatoknak és bizonyítékoknak. A tágabb nyelvészeti diskurzusban ezt gyakran a valósághűség vagy a hitelesség kapcsolódó fogalmaival szokták összekapcsolni. A tényszerűség hangsúlyozza a tényalapú megközelítést, míg a hitelesség inkább a megbízhatóságot és a források közvetítésének megalapozottságát érinti.

Összefoglalva, a tényszerségét elsősorban a tényszerűség kontextusában érthető, s a standard terminusokkal – tényszerűség, valósághűség – mérik. További olvasmány: tényszerűség, valósághűség, hitelesség.