sárgarézötvözeteken

A sárgarézötvözetek réz és cink ötvözetei, amelyeket elsősorban a cink tartalma alapján különböztetnek meg. A Zn‑tartalom tipikusan 5–45% között mozog. Az alacsonyabb Zn‑tartalmú ötvözeteket alpha‑brassoknak, a magasabb Zn‑tartalmúakat pedig az alpha+beta tartományba eső brasseknek ítélik. További adalékanyagokkal a megmunkálhatóságot, a korrózióállóságot vagy a színt lehet javítani. Az összetétel tehát közvetlen hatással van a fázis-szerkezeti viszonyokra és a végeredmény mechanikai tulajdonságaira.

A leggyakoribb csoportok közé tartoznak az alacsony Zn‑tartalmú alpha‑brassok és az alpha+beta brassek, amelyek közül egyes típusok ólmot tartalmaznak a megmunkálhatóság növelése érdekében. A korrózióállóság javítására készítenek dezinkifikáció‑ellenálló brasseket is tin (Sn) vagy ón adalékkal. A nikkel‑brass és más adalékos ötvözetek a szilárdságot és a korrózióállóságot tovább fokozzák, illetve a színt módosítják.

Tulajdonságaik közé tartozik a jó megmunkálhatóság, a viszonylag jó elektromos vezetőképesség és a jellegzetes aranysárga szín. A Zn‑tartalom növelésével általában nő a ridegség és csökken a vezetőképesség. A korrózióállóság közegfüggő: levegőben és vízben általában ellenálló, de dezinkifikációt okozhat bizonyos környezetekben. Ennek megelőzésére és javítására készítenek dezinkifikáció‑ellenálló brasseket tin vagy ón adalékkal.

Feldolgozása öntöttként vagy kovácsolt formában történik. A sárgarézötvözetek általában nem hőkezelhetők úgy, mint az acélok; szilárdságukat inkább hideg alakítással és utólagos munkával lehet szabályozni. Általános felhasználási területek közé tartoznak a szerelvények, csaptelepek, csövek és vízvezeték elemek, elektromos alkatrészek, hangszerek és díszítő elemek. A CuZn jelölésű anyagokat széles körben forgalmazzák különböző standardokban, például CuZn30 vagy CuZn40 formában.