szövegkörnyezetnek

A szövegkörnyezetnek a magyar nyelvben a szövegkörnyezet szó dative (részeseset) alakja, amelyet akkor használunk, amikor a szövegkörnyezet a cselekvés indirekt tárgyaként vagy a megemlített elemhez kapcsolódó kontextusként kerül említésre. E formája lehetővé teszi, hogy beszéljünk a szövegrész összefüggéséről úgy, hogy a mondat grammatikailag helyes marad.

A szövegkörnyezet (textual context) maga a szövegkörnyező szövegrész, mondatok, paragrafusok, műfaj, stílus és a beszélő által figyelembe vett diskurzus. Olyan tényezőket foglal magába, amelyek a lexikai vagy szemantikai értelmezést befolyásolják, segítségként szolgálnak a referencia, a kohézió és az érvelés értelmezéséhez. A szövegkörnyezet jelentősége különösen fontos a referenciális kapcsolatok, az anafora és a stílusbeli értelmezések megértésében.

A nyelvgyakorlati használatban a szövegkörnyezetnek megfelelő kifejezések gyakran előfordulnak, például: a szövegkörnyezetnek megfelelő értelmezés, vagy a fordításnál a szövegkörnyezetnek figyelembevételével törekednek a pontosabb jelentésre. Ezek a szerkezetek jelzik, hogy a kifejezés értelmezése vagy megközelítése a szövegkörnyezettől függ.

Etymológia és kapcsolódó fogalmak: a szó a szöveg és környezet összetételéből ered, és a -nek/-nak végződés a magyar nyelvben a szövegkörnyezet nominális vagy szerkezetileg kapcsolódó formáit jelöli. Kapcsolódó fogalmak a szövegkontekstus, a kontextus és a diskurzustudományok területei.

Összefoglalva, a szövegkörnyezetnek mint kifejezésnek a dative formája a mondat szemantikai és grammatikai összefüggéseinek pontosabb megértését szolgálja a textuális kontextus vizsgálatában.