szókészletkutatás

A szókészletkutatás a nyelvek lexikális rendszerével foglalkozó nyelvészeti ág, amely a szavak összességének mélyebb megismerésére törekszik. A szókészlet a megnyilvánuló szóanyagon felül magában foglalja a lexikonban elhelyezett lemmaszavakat, a különböző szóformákat, jelentésbeli kapcsolatrendszereket és a gyakoriság szerinti eloszlást. A kutatás feltárja, mekkora a szókészlet egy nyelvben vagy egy beszélői csoportnál, hogyan alakul, és hogyan használják a beszélők a szavakat aktív és passzív helyzetekben.

A szókészletkutatás módszertana változatos: korpuszlingvisztika, gyakorisági elemzések, lexikai gazdagság és sokféleség mérőszámai, kollokáció- és szókapcsolatok vizsgálata, szóformák és toldalékos alakok elemzése. A vizsgálatok gyakran egy nyelv egészére, egy dialektusra vagy egy tanulóközösség lexikonára koncentrálnak. Forrásai között találhatók nyelvi korpuszok, szótárak és lexikonadatbázisok, valamint tanulói korpuszok.

Alkalmazások: a nyelvtanításban a szókincs fejlesztésének tervezése és a tananyag megalkotása, lexikográfia és szótárkészítés, valamint természetes nyelvfeldolgozásban a modellépítés és a szókészlet-alapú jellemzők meghatározása. A kutatások eredményei segítenek megérteni a szókincs szerkezetét, a szóhasználat változásait és a más nyelvekre vonatkozó összehasonlításokat.

Kihívások közé tartozik a lexikon határainak meghatározása (lemma, ragozott alakok), az aktív és passzív tudás megkülönböztetése, adatkorlátok és korpuszok reprezentativitása, valamint a nyelv folyamatos változása. A szókészletkutatás összekapcsolódik más területekkel, például a pedagógiával és a számítástechnikával, és fontos szerepe van a nyelvi technológiák fejlesztésében is.