szárakról

A szár a növény testének olyan része, amely a gyökérrel összekötve a levelekhez és a virágokhoz juttatja a vizet, ásványi anyagokat és a fotoszintézis során képződő szerves anyagokat. Emellett mechanikai támaszt nyújt és a növény növekedésének fő közvetítői feladataiért is felelős. A szár a növény belső rendszertani felépítésben közvetítő tengelyt alkot, amelyen keresztül a tápanyagok és a víz fel- és leáramlanak a különböző szervektől.

Szerkezetét tekintve a szár hagyományosan három fő rétegből áll: epidermisz vagy bőrborítás, kéreg (cortex), és a belső vaszkuláris köteg, amely xylemből és phloemból áll. A farész biztosítja a víz és oldott ásványi anyagok felvételét és szállítását a gyökerektől a levelek felé, a phloem pedig a fotoszintézis során képződött szerves anyagokat szállítja a növény különböző részeire. Egyes növényekben a középső velő (parenchima vagy pith) is kiemelt szerepet játszik.

Típusai között megkülönböztetünk lágyszárú és fás szárú növényeket. A lágyszárú növények szára általában vékony és rugalmas, gyorsan öregszik; a fás szárúak vastagabbak, szilárdabbak, és szükség esetén évszázadokra is megőrzik szerkezetüket. A szárak lehetnek módosult formái is, például stolonok ( keresztben futó vegetatív szárszakaszok a szaporodáshoz), rhizomák (föld alatt futó szárak) vagy tubérák (szélesen tároló szárrészben elraktározott tápanyagok, például burgonyák). Ezek a módosítások alkalmazkodást és vegetatív szaporodást tesznek lehetővé.

Növekedése két fő folyamat eredménye: primer növekedés, amely a csúcsmerisztémák hatására hosszabbítja a szárat; és sekundári növekedés, amely a kambium működésével vastagságot ad, főként fás növényekben. A szár tehát alapvető szerepet játszik a növény alakjának megformálásában, a tápanyag- és víztranszportban, és a környezeti alkalmazkodásban.