szuverenitását

A szuverenitás a politikai közösség vagy állam belső és külső autonómiájának alapfogalma. Belső szuverenitás alatt az adott területen az állami hatalom kizárólagos jogát értjük a jogalkotás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás területén. Külső szuverenitás pedig az állam függetlenségét jelenti a külvilággal szemben, vagyis jogi és politikai önállóságát külpolitikai döntésekben, külkapcsolatokban és nemzetközi szerződések megkötésében.

A modern szuverenitás gyakorlata szorosan összefonódik a nemzetközi jog elveivel: az államok egyenlősége, területi integritás és a nemzetközi kötelezettségek kölcsönös tisztelete. A Montevideoi Egyezmény (1933) kimondja, hogy egy államnak legalább négy feltételnek kell megfelelnie: állandó népesség, meghatározott terület, kormányzat, és képes legyen külkapcsolatokat folytatni. Ezek a kritériumok gyakorlati értelmet adnak a szuverenitás fogalmának és jogi státusának.

A szuverenitás azonban nem marad érintetlenül a globalizációtól és az integrációs folyamatoktól. Egyes területeket megosztanak vagy korlátoznak regionális szervezetek, például az Európai Unió, amely a tagállamok kül- és belügyi jogosítványait részben átadja a közösség szintjére. Emellett a szuverenitás érinti a nemzetközi jog által elismert önrendelkezési jogot és a de facto szuverenitás kérdését a független vagy elszakadni kívánó területeknél. A szabad döntéshozatal és az állami önállóság közötti egyensúly dinamikus és vitatott téma marad.