szulfátcsoportok

A szulfátcsoportok (SO4^2−) olyan funkcionális egységek, amelyek egy kénatomot és négy oxigént tartalmaznak. A kén oxidációs állapota +6, a csoport pedig tetraéderes geometriával rendelkezik. Rezonancia formáiban két S=O kötés és két S–O− kötés osztja meg a negatív töltést, így az egész csoport -2 töltésű.

Előfordulás és példák: Szulfátok számos ásványban és oldatban előfordulnak. Természetes formáik közé tartozik a gipsz CaSO4·2H2O és az anhidrít CaSO4, továbbá a báriumszulfát BaSO4. Ipari és kereskedelmi formáik közé tartozik a nátrium-szulfát (Glauber-só, Na2SO4·10H2O) és a káliumszulfát (K2SO4). Ezek a vegyületek különböző felhasználásokkal rendelkeznek, például papír-, üveg- és textiliparban, illetve vegyipari folyamatokban.

Organikus és biológiai szempontból: Szerves környezetben a szulfátcsoport szulfátészterként jelentkezik, amikor a csoport egy oxigénen keresztül kapcsolódik egy szerves maradékhoz (például R–O–SO3–R′). A biológiában a szulfátcsoportok proteineket és szénhidrátokat sulfátálnak (szulfátáció), amit például a PAPS- donor, a 3′-foszfoadenozin-5′-foszfoszulfát, biztosít. A szulfátcsoportok fontos szerepet játszanak a sejtek közti kommunikációban és a sejtszintű regenerációban is.

Kémiai tulajdonságok és alkalmazások: Szulfátok és szulfátészterek gyakran vízben stabilak; a szulfátészterek vízben savas vagy lúgos környezetben hidrolizálhatnak, ami az alkoholok és a kapcsolódó szulfátcsoportok visszaalakításához vezet. A szulfátok oldhatósága és viselkedése a kationtől függ, ezért különböző sók és ásványok különböző tulajdonságokat mutatnak.