szervestrágya

A szervestrágya, más néven organikus trágya, a mezőgazdaságban használt trágyák olyan csoportja, amelyet szerves anyagokból állítanak elő, és tápanyagot ad a talajban. Forrásai közé tartoznak az állati trágya (szarvasmarha-, sertés-, baromfitrágya), a komposztált növényi és élelmiszer-hulladék, valamint a szennyvíziszap. A szervestrágya fokozza a talaj humusz- és szerkezetét, javítja a víz- és levegő-áteresztő képességet, és hosszú távú tápanyag-utánpótlást biztosít.

Formái és feldolgozása. Különböző formában jelenhet meg: nedves vagy folyékony szervestrágya, száraz szárított trágya, valamint komposztált szervestrágya. A komposztálási folyamat során a mikrobiális bomlás révén csökkennek a patogének és a kellemetlen szagok, és részben mineralizálódnak a tápanyagok, így felhasználhatósága növekszik.

Tulajdonságok és hatások. Az összetétel jelentősen változik a kiinduló anyagtól és a feldolgozási módtól függően. Általában tartalmaz nitrogént, foszfort és káliumot, valamint a talajéletet serkentő szerves anyagokat. A hatás hosszú távú és fokozatos, ellentétben a gyorsan felvételre kerülő ásványi műtrágyákkal. A szervestrágya javítja a talaj szerkezetét és a talajban zajló biogeokémiai folyamatokat, de befolyásolhatja a növények tápanyagigényét, ha változó a kiinduló anyag.

Kockázatok és jogi keretek. Lehetséges kockázatok közé tartozik a szennyezőanyagok jelenléte (például kórokozók, nehézfémpor, mikroplasztikok) és a tápanyagok túlzott felhalmozódása vagy a lehető vízbe jutásból adódó bemosásos kockázat. Emiatt különösen fontos a megfelelő higiénizálás, nyomon követés és helyes alkalmazási gyakorlat. Az Európai Unió és a tagállamok szabályozzák a szervestrágya felhasználását, meghatározzák a jó gyakorlatot, a minőségi kritériumokat és az engedélyezett mennyiségeket, figyelembe véve a talaj, a növény és a vízvédelmi szempontokat.