szerializációs

A szerializáció (serialization) a számítástechnikában az a folyamat, amelynek során egy objektum vagy adatszerkezet állapota egy hordozható formátumba kerül, hogy tárolható legyen hosszabb időre vagy továbbítható legyen hálózaton keresztül. A formázott adatok később deszerializálással visszaalakíthatók az eredeti objektummá vagy adatszerkezetté. A szerializáció és a deszerializáció egymás ellentétei, de gyakran együtt használják őket adatmentésre, kommunikációra és cache-elésre.

Formátumok és megközelítések

A szerializáció lehet emberi olvasható vagy bináris. Számos gyakori formátum létezik: text-alapú például JSON, XML és YAML; bináris formátumok pedig a Protocol Buffers, Apache Avro, Apache Thrift és a MessagePack, amelyek gyakran gyorsabbak és kompaktabbak. A különböző formátumok különböző nyelvekhez és rendszerekhez igazíthatók, és támogatják vagy korlátozzák a verziókezelést és a schema-t.

Használati területek

A szerializáció alapvető eszköz a tárolásban és az adattovábbításban. Gyakori felhasználások közé tartozik az adatok persisteálása adatbázisokba vagy fájlrendszerbe, interprocess vagy hálózati kommunikáció, RPC rendszerek és mikroszolgáltatások közötti adatátvitel, illetve gyorsítótárazás és állapotmentés.

Kockázatok és kihívások

A biztonságos deszerializáció fontos szempont: nem megbízható adatok esetén sérülékenységek, például kódvégrehajtás léphet fel. Emellett a schema evolúció és a verziókezelés kihívást jelenthet a kompatibilitás megőrzésében, ezért gyakran használnak schema-regisztrációt és szigorú validációt. A megfelelő formátum kiválasztása a teljesítményigények, nyelvek és a rendszerösszetettség figyelembevételével történik.