személyiségjegy

személyiségjegy egy olyan tartós vonás vagy diszpozíció, amely megrajzolja az egyén viselkedésének, érzelmi válaszainak és gondolkodásának általános mintázatát különböző helyzetekben. Ezek a jegyek általában stabilak hosszú időn át, és a személyiség szerkezetének fontos összetevői.

A személyiségjegyek elméleti megközelítéseinek középpontjában a trait theory áll, amely szerint a viselkedést több egymástól független vagy kölcsönhatásban álló jegy befolyásolja. Klasszikus példák között szerepel Allport kutatása a központi és szelekciós jegyekről, Cattell 16 faktormodellje és Eysenck háromfaktoros rendszere. A mai gyakorlatban pedig a Nagy Ötös, vagy Big Five modell az egyik legelfogadottabb felosztás: nyitottság a tapasztalatokra, lelkiismeretesség, extraverzió, barátságosság és neuroticizmus.

A személyiségjegyek mérésére psychometriai eszközöket használnak, például önértékelő kérdőíveket vagy megfigyelői értékeléseket. A kapott jegyeket gyakran faktoranalízissel azonosítják; a mérés megbízhatósága és érvényessége fontos szempontok.

Alkalmazások: a pszichológiai kutatásban, munkahelyi kiválasztásban, klinikai értékelésben és személyiségfejlesztésben. Korlátok: a viselkedés helyzetfüggősége, kulturális különbségek hatása, önbevalláson alapuló torzítások, valamint hogy egyes helyzetekben a jegyek hatásai gyengébbek lehetnek.

Összefoglalva a személyiségjegy fogalma alapvető eszköz a személyiség megértésére; a Nagy Ötös modell és más elméletek segítenek leírni a stabil különbségeket az emberek között, és gyakorlati haszna van a pszichológiában.