személyesség

Személyesség a kommunikáció és a művészeti megnyilvánulások olyan stilisztikai minősége, amely a személyes jelenlétet, a szubjektív értelmezést és a humánus hangot hangsúlyozza. Lehetővé teszi, hogy a szerző vagy előadó közvetlen kapcsolatot teremtsen az olvasóval vagy hallgatóval, gyakran első személyű nézőpont vagy közvetlen megszólítás révén. A személységség megjelenhet a nyelvi tónusban, a narratív vagy retorikai megközelítésben, és gyakran megkülönböztethető az impersonal vagy formális stílusoktól.

Az etimológia a személy (személy) igeképzője, az -esség képző összekapcsolásából származik, így a kifejezés a személyes jelleg, a konkrét, emberközeli hozzáállás jelentését hordozza. A fogalom gyakran jelen van a nyilvános kommunikáció több területén, ahol a tartalom személyes hangvételt kap.

Alkalmazási területei közé tartozik az irodalom és újságírás, ahol a te vagy én hang megjelenítése élénkítheti a beszélgetést és növelheti az olvasóval való bizalmat. A marketing és márkaépítésben a személyes hangvétel a hitelesség és a fogyasztói lojalitás erősítését szolgálhatja. Az oktatásban és a közszolgálatban a személyesség segíti a kommunikáció érthetőségét és a részvételi élményt. Ugyanakkor a túlzott személyesség torzíthatja az objektivitást vagy a professzionális távolságot, ezért a kontextus és a célközönség figyelembevétele alapvető.

Lásd még: személyes hangvétel, közvetlenség, szövegrészek stílusa.