szakképesítését

Szakképesítésnek nevezzük a jogilag elismert képességet arra, hogy egy adott foglalkozást vagy tevékenységet a szükséges tudással és gyakorlati készségekkel ellássunk. A szakképesítés a munkaerő-piacon elismert okirat vagy bizonyítvány formájában kerül igazolásra, és jelzi, hogy a jogosult képes a megadott feladatok önálló és megfelelő színvonalú elvégzésére. A szakképesítések gyakran tartalmazzák a kapcsolódó kompetenciákat, a megszerzett tudás és gyakorlati képességek részletes leírását, valamint a képzési szintet.

A megszerzéséhez a szakképzési rendszer keretében zajló képzésekre van szükség, amelyeket például szakiskolák, szakközépiskolák, felnőttképzési intézmények és gyakorlati programok biztosítanak. A képzések elvégése után általában elméleti és gyakorlati vizsgákat kell letenni, és csak a sikeres vizsgákkal lehet kiadni a hivatalos szakképesítést igazoló okiratot. A képzések és vizsgák tartalma a szakképesítés megnevezését és a hozzá tartozó szintet tükrözi, amely a nemzeti képzési keretrendszerben van rendszerezve.

A szakképesítés fontos szerepet játszik a foglalkoztatásban és a karrierépítésben: bizonyos foglalkozások esetében kötelező vagy előírt követelmény a gyakorlatban, és gyakran előfeltétele a szakmai előrelépésnek vagy a szabályozott tevékenységek végzésének. Ezenkívül a szakképesítések könnyítik a szakmák közötti mobilitást és a nemzetközi elismerést, mivel a kompetenciákat és szinteket egységes keretben írják le.

Szakképesítését olyan kifejezésként használják, amely a beszédben az adott személy tulajdonában lévő szakmai képesítést jelöli. Például: a munkavállaló szakképesítését igazolta.