szóösszetétel

Szóösszetétel, vagy összetett szó, a magyar nyelv egyik alapvető szóalkotási folyamata. Ebben a folyamatban két vagy több tő kapcsolódik össze úgy, hogy az eredményül kapott szó új jelentést hordoz, és gyakran önálló szófaji kategóriát is képvisel. A kapcsolódó elemek közül a fej (head) általában a második elem, amely meghatározza a szó fő kategóriáját, míg a többi elem a jelentést bővíti vagy színesíti.

Az írásmód szerint a szóösszetételek lehetnek zártak, nyíltak vagy kötőjelesek. A zárt összetett szó egy szóként írandó például: képregény, gyermekkönyv, autópálya, vízenergia. A nyílt összetett szó két vagy több tő közötti szóközön alapul, és formálisan különírt, bár együtt értelmezhető kifejezés. A kötőjeles összetételek ritkábban fordulnak elő, és jellemzően idegen elemek vagy összetett jelzős szerkezetek esetében találhatók meg.

A szóösszetétel lehet teljes vagy részleges jellegű: a fejezet vagy a módosító elem jelentése belső viszonyt tükröz, és az egész szó jelzi egy új fogalmat vagy tulajdonságot. Kommunikatív szempontból a szóösszetételek gazdagítják a nyelvet, gyors és pontos kifejezést nyújtva anélkül, hogy külön mondatban kellene megfogalmazni a tartalmat.

A szóösszetétel a magyar lexikon egyik fontos fogalma, amelyet a nyelv történeti fejlődése és aktuális használata formál.