sugárzásban

A sugárzás olyan energia, amely hullámok vagy részecskék formájában terjed a térben és időben. Két alapvető kategória van: elektromágneses sugárzás és részecske-sugárzás. Az elektromágneses sugárzás fotonokban terjed, például a látható fény, az ultraviola, a röntgen- és a gamma-sugárzás, illetve a mikrohullámok és a rádióhullámok. A részecske-sugárzás pedig részecskékből álló energiaáramot jelent, ilyen például az alfa- és béta-sugárzás vagy a neutron-sugárzás.

A sugárzás lehet vákuumban is közvetít, de a közeggel történő kölcsönhatása alapján megkülönböztethető az ionizáló és a nem ionizáló sugárzás. Ionizáló sugárzás képes ionokat létrehozni az anyagban, és ennek hatásai orvosi képalkotásban, terápiában vagy ipari röntgenfelvételeken is megjelennek. Nem ionizáló sugárzás például a látható fény, a mikrohullámok és a radiohullámok, amelyek általában kevesebb energiát hordoznak egyenként.

A sugárzás mérésében és doszimetriájában fontos egységek a Gray (Gy) az abszorbeált dózis megadására és a Sievert (Sv) az egyenérték-dózisra, amely a szövetek érzékenységét is figyelembe veszi. A radioaktivitás mérésére a becquerel (Bq) szolgál. Természetes források közé tartozik a kozmikus sugárzás és a rádon, míg mesterséges források közé tartozik a orvosi képalkotás, a radioterápia, valamint az ipari radiográfia és energiatermelés.

A sugárzás biztonságos alkalmazásának alapelvei közé tartozik az idő minimalizálása, a távolság növelése és a hatékony árnyékolás. Az irányelveket és határértékeket rendszerint nemzetközi szervezetek, például az ICRP és a UNSCEAR dolgozzák ki és ajánlják.