skálázhatóságra

A skálázhatóság a rendszer azon képessége, hogy növekvő terhelés mellett is hatékonyan működjön, és szükség esetén könnyen bővíthető legyen anélkül, hogy a teljesítmény lényegesen romlana.

Két fő megközelítés létezik: vízszintes skálázás (horizontal scaling), amely új példányokat ad hozzá a rendszerhez, és függőleges skálázás (vertical scaling), amely egy példány erőforrásait növeli.

Az értékeléshez gyakran használt mutatók közé tartozik az átfolyó képesség (throughput), a késleltetés (latency) és a költség-hatékonyság. A skálázás célja, hogy a terhelés növekedése mellett is fenntartható legyen a szolgáltatásminőség.

Eszközök és technikák közé tartozik a terheléselosztás, az állapotmentes szolgáltatások, a cache-elés, az adatpartícionálás (sharding) és a mikroservice-architektúra. Ezek együtt segítik a teljesítmény és a kapacitás hatékony növelését.

Fontos szempont a CAP-tétel és a következetesség–hozzáférhetőség közötti kompromisszumok megértése, különösen elosztott rendszerekben.

Javasolt gyakorlatok közé tartozik az állapotmentes tervezés, az idempotens műveletek, az automatikus skálázás, a folyamatos megfigyelés és a teljesítményalapú kapacitástervezés, valamint a fokozatos kiadások és a terheléses tesztek.