semipermeabilitás

A semipermeabilitás vagy féligáteresztő képesség olyan tulajdonság, amely lehetővé teszi, hogy egy határoló réteg bizonyos anyagokat átengedjen, miközben másokat visszatartson. A semipermeabilis membránok különösen fontosak az élő rendszerekben, ahol a sejthártya a víz és néhány oldott anyag átjutását szabályozza.

Biológiai kontextusban a sejthártya olyan megoldásokat alkalmaz, amelyek lehetővé teszik a víz és kisebb oldott részecskék átjutását a lipidkettőrétegen keresztül, míg nagyobb vagy töltött molekulák gyakran csak csatornákon vagy szállítófehérjéken keresztül jutnak át. Az átjutás lehet passzív diffúzió, facilitált diffúzió vagy ozmózis; energiaigényes transzport esetén aktív transzportot beszélhetünk.

Az átjárhatóságot befolyásolja a molekulák mérete, töltése és lipofilitása, a membrán összetétele (lipidek és fehérjék), hőmérséklet, valamint a rendelkezésre álló csatornák vagy pumpák jelenléte. A semipermeabilitás nem abszolút tulajdonság: egy adott membrán különböző körülmények között más-más mértékben engedi át a különböző anyagokat.

Gyakorlati példák: a sejtekben a sejthártya lehetővé teszi a víz és kis ionok átjutását, miközben korlátozza a nagy molekulák szabad mozgását. Ipari és orvosi alkalmazásokban semipermeábilis membránokat használnak dialízisben vagy víz sós kiválasztására, például fordított ozmózisban, ahol a víz átjut, a feloldott sók pedig visszamaradnak.