sajátításáról

A sajátítás a saját (own) szóból képzett -ítás képzővel alkotott főnév, amely a valaminek a saját tulajdonba vételének vagy megszerzésének folyamatát, illetve eredményét jelöli. A kifejezés általános értelemben használható jogi, gazdasági és társadalmi kontextusokban is, és a szemantika attól függ, hogy milyen típusú „sajátításról” van szó.

Jogi értelemben a sajátítás olyan jogi aktusok összességeként értelmezhető, amelyek során egy vagyonelem átkerül valaki tulajdonába. Ez lehet magánügylet (adásvétel, öröklés, ajándékozás), illetve állami beavatkozás révén végzett közhatalmi eljárás keretében. A közérdekből történő sajátítás gyakran kártalanítással jár, és a vonatkozó jogszabályok határozzák meg a feltételeket és a folyamat módját.

A kulturális vagy társadalmi diskurzusokban a sajátítás kifejezés utalhat kultúrális sajátításra vagy kulturális appropriationre is, amikor egy kultúra elemeit egy másik kultúra használja vagy átveszi. E jelenség vitáinak fókuszában gyakran a hatalmi viszonyok, a kontextus és az etikai megfontolások állnak.

Történeti és nyelvi megközelítésben a szó etimológiája a „saját” ragból ered, amely a tulajdon és kontroll fogalmát hangsúlyozza. A mindennapi beszédben a sajátítás tehát általánosan a valaminek a saját tulajdonba vételét vagy megszerzését jelenti, legyen szó jogi, gazdasági vagy társadalmi jelenségről.