rázkódáscsillapítót

Rázkódáscsillapító vagy egyszerűen csillapító olyan gépészeti eszköz vagy rendszer, amely a mechanikus rezgések amplitúdóját csökkenti vagy megszünteti. A rezgésforrás lehet gépi működés, terhelés vagy külső hatás, a csillapítás célja pedig az energia disszipálása vagy a rezgések ellensúlyozása.

Kialakítási típusai közé tartoznak a passzív, félig aktív és aktív rendszerek. Passzív csillapítók energiát alakítanak át hővé vagy más formába, és gyakran viszkoelasztikus vagy viszkózus elemeket, illetve hangolt tömeget használnak. Félig aktív csillapítókról beszélhetünk, amikor a csillapítás mértéke elektromágneses vagy mágneses mező hatására állítható, energiafelhasználás minimális. Aktív csillapítók szenzorokkal és vezető algoritmusokkal valós időben ellenőrzik a rendszert, és külső erőhatásokkal szemben ellensúlyozó erőhatásokat generálnak.

Alkalmazási területek nagyon szélesek. Az autóiparban a motor- és futóműre gyakorolt rezgések csillapítására használják, hogy nőjön a vezethetőség és a komfort. Építészetben és mérnöki konstrukciókban a tornyok, hidak és magas épületek rezgésvédelmét biztosítják, például hangolt tömegcsillapítókkal a torzítás és a rezgésre adódó kockázat csökkentésére. Gépműhelyekben és működő gépeknél a zaj és vibráció minimálisra csökkentésével növelik a megbízhatóságot.

Előnyök közé tartozik a veszélyes rezgések csökkentése, a szerkezet- és alkatrész-élettartam meghosszabbítása, valamint a felhasználói kényelem javítása. Korlátai közé sorolható a költség, a súly és a rendszer komplexitása, valamint a helyes tervezés és karbantartás szükségessége. Részben a választott technológiától függ, hogy passzív, félig aktív vagy aktív megoldást érdemes alkalmazni.