rágófelszínt

Rágófelszínnek nevezzük a fogaknak azt a felületét, amely a rágás során érintkezik a felső és az alsó fogakkal. A legfontosabb rágófelszínek a premoláris és moláris fogakon találhatók, ahol a funkcionális őrlés történik. A felszín vastag enamelréteggel borított, és morfológiája magában foglalja a cuspeket (domborulatokat), ridgeket (gerinceket), barázdákat és üregeket (fossae, fissurák). Ezek a szerkezetek együtt biztosítják a hatékony és egyenletes őrlést.

A rágófelszín elrendeződése lehetővé teszi, hogy a felső és alsó fogak egymással kölcsönhatásban legyenek, és különböző irányú rágómozgásokat fogadjanak. A felszíni barázdák és fissurák gyakran jelentenek plakk- és ételmaradék-gyűjtő helyeket, ami a szuvasodás és a fogászati megbetegedések kockázatát növelheti. Ennek megelőzésére alkalmazhatóak fissura-szegnélők, fluoridos megelőző kezelések és gondos orális higiénia.

A rágófelszínek öregedéssel és a rágás mértékével változhatnak. A hosszú távú koptatás és attríció révén a felszínek különböző területein kialakulhatnak kisebb vagy nagyobb kopási facettek, amelyek befolyásolhatják az occlusiót és a fogtömések/koronák megtervezését. A fogorvosi gyakorlatban az occlusális felületek restaurációja és szükség esetén korrekciók jelentős szerepet játszanak az egyenletes terhelés és a hosszú távú fogó levarás fenntartásában.