rotorberendezéseknél

Rotorberendezéseknél olyan szerkezeti megoldások összességéről beszélünk, amelyek a forgó gépek rotorját alkotó elemek összhangját és működését biztosítják. A rotor a gép forgó része, amely tengelyhez rögzített korongok, laminált lemezek, tekercselés vagy vezetők, és más kapcsolódó alkatrészekből áll. A konstrukció típusa gépenként változik: elektromos gépekben a rotor lehet laminált lemezekből és huzalos vagy szalagtekercselésből álló, míg turboműködés esetén a turbine- és kompresszortengelyt kísérő meghajtó tömbök találhatók. A rotorhoz tartoznak a csapágyak, tömítések, kiegyenlítő szerkezetek és a hűtési/kenési rendszer elemei is.

Nagy hangsúly van a dinamikus kiegyensúlyozáson, a merevségen és a rezgések kezelésén. A rotorokra vonatkozó tervezési szempontok közé tartozik a csapágyhőmérséklet, a vetemedés és a hőtágulás figyelembe vétele, a csuklók és illesztések megoldása, valamint a rendszeres vizsgálatokkal elvárt megbízhatóság fenntartása. A tervezésnél figyelembe veszik a kritikus sebességeket és a járulékos dinamika hatásait.

Üzemeltetés és karbantartás során figyelemmel kell kísérni a rezgéseket, a hőmérsékletet és a kenés állapotát, rendszeres kiegyensúlyozást, javítást és alkatrészcserét végezni. Gyakori problémák közé tartozik a unbalance, a csapágykopás és a tömítés- vagy illesztési zavar.