replikaciós

A replikációs kifejezés olyan folyamatokra utal, amelyek során valamely rendszer vagy adattár másolatot készít magáról vagy adatállományáról. A szó a latin eredetű replikációból származik, és a replikáció összefüggéseiben gyakran használatos jelző. Széles körben alkalmazzák a biológiától a számítástechnikáig, ahol a másolatkészítés vagy szinkronizáció jellegét fejezi ki.

Biológiában a replikáció a genetikai információ másolatának készítését jelenti. A DNS replikációja a sejtmagban zajlik, tipikusan a sejtciklus S fázisában. A folyamat fél-konzervatív: minden eredeti szál mintáját felhasználva születnek meg az új kettős szálak. A replikációs forkoknál helicase felnyitja a kettős spirált, primáz egy primer RNS-t készít, ezt követi a DNS-polimerázok szintézise; a keletkező rövidebb szakaszokat ligázok kapcsolják össze. Eukariótákban több origin létezhet, és a replikáció ütemezése, pontossága valamint a hibajavítás diffenzív ellenőrzési mechanizmusok révén szabályozott. A telomerek megőrzése és a replikációs stressz kezelése a sejtmegőrzés fontos részei.

Számítástechnikai értelemben a replikációs folyamat adat- és szolgáltatásmásolatok készítését jelenti, hogy több helyen legyen elérhető az információ. Célja a rendelkezésre állás, a tartósság és a hibatűrés növelése. Gyakori modellek közé tartozik a szinkron és az aszinkron replikáció, a topológiák között pedig a master–slave (primary–replica) és a multi-master. A konzisztencia modellek közül az eventual consistency és a szigorúbb fokozatok egyaránt előfordulnak; problémák közé tartozik a késésekből adódó elcsúszás, ütközések és verziókezelés. Replikációt alkalmaznak adatbázisokban, fájlrendszerekben és felhőalapú megoldásokban is.