renormálási

Renormálási, vagy renormalizálási eljárás a fizika és a matematika néhány területén arra törekszik, hogy a végtelen vagy skálához kötött problémákat értelmezhetővé tegye. Ennek lényege, hogy divergenciákat regulárizációval kezeljük és a modell paramétereit úgy redefineáljuk (countertermek révén), hogy a fizikai megfigyelések kiszámítása finitek legyenek.

A kvantumtérelméletekben és a statisztikus fizikában 중심 szerepet játszik. Regulárizációval egy felső energiahatárt vezetnek be, majd a divergenciákat úgy írják át, hogy a paraméterek futó jelleggel az energiától függően módosuljanak. A renormalizációs csoport leírja, hogy a kölcsönhatási erősségek és más paraméterek hogyan változnak a változó skálák mentén, így megjelenik a futó kölcsönhatás fogalma és a skálafüggő fizikai leírás.

Típusai és következményei között kiemelkedő a renormalizálhatóság fogalma. Egy elmélet akkor tekinthető renormalizálhatónak, ha a divergenciákat véges számú counterterm felhasználásával lehet eltávolítani. Az effektív mezőelméletek ezzel szemben a magas energiájú részletek hatását egy végtelen sor, de energiától függetlenül kis hozzájárulás formájában írják le, így a gyakorlatban a legalacsonyabb rendű operátorokra koncentrálnak.

Alkalmazási területei közé tartozik a Standard Model leírása és a kvantumtérelméletek, valamint a kritikus jelenségek vizsgálata a statisztikus fizikában, ahol a universalitás és a skálafüggetlenség központi szerepet játszik.