rendszerhívásokra

A rendszerhívás (angolul system call vagy syscall) egy programozási interfész, amely lehetővé teszi a felhasználói módú programok számára, hogy olyan erőforrásokat kérjenek a kernel (operációs rendszer magja) által felügyelt rendszertől, amelyeket a program nem érhet el közvetlenül. Ezek a hívások alapvetőek a modern operációs rendszerek működéséhez, mivel biztosítják a biztonságos és ellenőrzött hozzáférést a hardverhez, mint például a processzor, a memória, a fájlrendszer vagy a hálózat.

Amikor egy felhasználói módú programnak szüksége van a kernel szolgáltatásaira, például fájl megnyitásához, adat írásához vagy olvasásához, vagy új folyamat létrehozásához, egy rendszerhívást kezdeményez. A rendszerhívás egy speciális utasítás, amely átkapcsolja a processzor működését felhasználói módból kernel módba. Ebben a magasabb jogosultsági szinten a kernel feldolgozza a kérést, elvégzi a szükséges műveleteket, majd visszatér a felhasználói módba, és visszaadja az eredményt a hívó programnak.

A rendszerhívások típikus példái közé tartoznak a következők: `open` (fájl megnyitása), `read` (adat olvasása fájlból vagy eszközről), `write` (adat írása fájlba vagy eszközre), `fork` (új folyamat létrehozása), `exec` (program végrehajtása), és `exit` (folyamat befejezése). Ezek a hívások rendszertől függőek, de az olyan operációs rendszerek, mint a Linux, Unix-szerű rendszerek és a Windows, közös elveken alapulnak. A rendszerhívások absztrakciót nyújtanak a hardveres részletektől, lehetővé téve a programoknak, hogy portolhatóbbak legyenek különböző rendszerek között.