rendszerhívásokhoz

A rendszerhívás (angolul system call vagy syscall) egy programozási interfész, amely lehetővé teszi egy felhasználói módú program számára, hogy kérést intézzen az operációs rendszer magja felé. Ezek a hívások kulcsfontosságúak a hardver erőforrásokhoz, mint például a fájlrendszer, a hálózat vagy a memória, való hozzáférés kezeléséhez. Amikor egy programnak szüksége van ilyen erőforrásokra, egy rendszerhívást kezdeményez.

A rendszerhívás folyamata általában úgy működik, hogy a program egy speciális utasítást hajt végre, ami átkapcsolja a processzor futási módját a felhasználói módból a kernel (mag) módba. Ebben a kernel módban az operációs rendszer biztonságos környezetben tudja végrehajtani a kért műveletet. A művelet befejezése után a vezérlés visszakerül a felhasználói módba, és a program folytathatja a futását.

A leggyakoribb rendszerhívások közé tartoznak a fájlműveletek (fájl megnyitása, olvasása, írása, bezárása), a folyamatkezelés (új folyamat indítása, leállítása, szüneteltetése) és a kommunikáció (adatküldés és -fogadás hálózaton keresztül). Minden operációs rendszernek saját, egyedi rendszerhívás-készlete van, bár sok közös funkció létezik a különböző rendszerek között. A rendszerhívások absztrahálják a hardver bonyolultságát, és egységes felületet biztosítanak a fejlesztők számára.