regenerálódást

Regenerálódás egy általános jelenség, amely során egy rendszer a károsodás után visszaállítja korábbi alakját, funkcióit vagy állapotát. Az érintett rendszerek lehetnek élő szervezetek, szövetek vagy nem élő anyagok, amelyek bizonyos mértékig megújulnak vagy helyreállítják szerkezetüket. A folyamat lehet természetes vagy külső beavatkozással támogatott.

Biológiában a regenerálódás mértéke fajonként és szövetenként eltérő. Például az embernél a bőr és a máj regenerálódása viszonylag hatékony, a csontok gyógyulnak, míg a központi idegrendszer és a szívizom regenerációja korlátozottabb. A regeneráció alapja a sejtes megújulás, a szövetek részleges visszaalakulása és az integrált sejttársulások helyreállítása. Ebben fontos szerepe van őssejteknek és progenitor sejteknek, amelyeket növekedési faktorok és az extracellular matrix támogat.

Regeneratív orvoslás olyan tudományterület, amely a szervezet saját regenerációs képességének fokozását vagy kiaknázását célozza. Ehhez őssejteket, szövet- és biomateriális technológiákat, növekedési faktorokat és génterápiát alkalmaznak. Gyakorlati célok például a máj, csont- és bőrsérülések gyógyítása, illetve funkcionális szövetek helyreállítása.

Más területeken is használják a regenerálódás fogalmát: növényekben a metszés utáni regeneráció, ökológiai szinten a megrongált élőhelyek helyreállítása tűz vagy katasztrófák után, illetve anyagtudományban a self-healing vagy önjavító anyagok fejlesztése, amelyek sérülés esetén képesek visszanyerni eredeti tulajdonságaikat.