refaktorálási

A refaktorálás a szoftverfejlesztésben olyan tevékenység, amelynek során a kód szerkezetét úgy módosítják, hogy a viselkedése változatlan maradjon, de a kód olvashatósága, karbantarthatósága és bővíthetősége javuljon. Célja a technikai adósság csökkentése és hosszú távú fejlesztési hatékonyság növelése.

A refaktorálás általában kis, kontrollált lépésekben történik, és erősen támaszkodik a meglévő tesztkészletre vagy automatizált tesztekre. Fontos, hogy a módosítások ne érintsék a felhasználói funkciókat; a viselkedés változatlan maradjon. A folyamat része lehet a folyamatos integrációnak és az agilis módszertanoknak.

Gyakori technikák közé tartozik a metódus kivonása (extract method), az átnevezés (rename), az osztály áthelyezése (move class), a feltételes ágak polimorfizmussal való lecserélése (replace conditional with polymorphism), a duplikált kód eltávolítása és a modulárisabb felépítés felé irányuló átszervezés. Léteznek mikro- és makró-refaktorálási lépések, és a kód-szagok felismerése segít ebben, például a túl hosszú metódusok vagy nagy osztályok.

Előnyök közé tartozik a könnyebb olvashatóság, egyszerűbb karbantartás, jobb tesztelhetőség és nagyobb rugalmasság a jövőbeni bővítésekhez. Kockázatok: regressziók, ha a tesztelés hiányos, illetve a költség- és időigényesség túllépése. A jó gyakorlatok közé tartozik az automatizált tesztek használata, a kis, visszavonható lépések alkalmazása, kód-revíziók és a refaktorálás dokumentálása.

Összegzésként a refaktorálás a kód belső felépítésének javítását szolgáló, viselkedésbeli változtatások nélküli folyamat, amely hosszú távon növeli a szoftver minőségét és fejlesztési sebességét.