reakcióképességét

Reakcióképesség, vagy reaktivitás, olyan tulajdonság, amely megmutatja, hogy egy anyag vagy rendszer mennyire hajlamos kémiai vagy fizikai változásokba lépni adott körülmények között. A kémiai értelemben ez azt jelzi, milyen gyorsan és milyen termékek keletkeznek, amikor reagensek érintkeznek. A biológiai vagy pszichológiai kontextusban pedig a szervezet ingerekre adott válaszkészségét, például reflexeket vagy figyelemfeldolgozás sebességét írja le.

Kémiai reaktivitás tényezői közé tartozik az elektroneloszlás és kötéserők, a molekulaszerkezet, sterikusság, redox-potenciál és az oldószerben való viselkedés. A környezeti feltételek – hőmérséklet, nyomás, oldószer és koncentráció – befolyásolják a reakció sebességét és kimenetelét. A katalizátorok csökkentik az aktivációs energiát, így növelik a reaktivitást.

Példák: aktív fémek, például a nátrium, a vízzel rendkívül heves reakcióba lépnek; a nemesgázok pedig igen inertok. A reaktivitás gyakran a reakció mechanizmusától és a termodinamika kontrolljától függ: a reakció akkor valószínű, ha a termékek stabilabbak, mint a kiindulók.

Biológiai kontextusban a reaktivitás gyakran a reakcióidővel összefüggő feldolgozási sebességet jelenti. Hatásai: életkor, fáradtság, figyelem, gyógyszerek; mérése: reakcióidő-tesztek, sensorimotoros feladatok. Alkalmazások vannak a sportban, neurológiai kutatásokban és biztonsági rendszerekben.

Fontos azonban, hogy a reaktivitás nem előre jelzi minden kimenetelt: a kinetika és a környezeti feltételek erősen befolyásolják. A magas reaktivitás előnyös lehet kémiai folyamatokban, de veszélyforrás is lehet korrózió, robbanás vagy nem kívánt mellékreakciók esetén.