reagálóképességének

Reagálóképesség a rendszernek az a képessége, hogy külső vagy belső ingerekre megfelelően reagáljon. A fogalom több tudományterületen használható, például biológiában, orvostudományban, pszichológiában és mérnöki tudományokban, ahol a válasz erősségét, időbeli lefolyását és tartamát jellemzik.

A szó eredete a reagálni igéből és a képesség képzőből származik. A genitív alak reagálóképességének a mondatban azt fejezi ki, hogy valaminek a reagálóképessége: például a szervezet reagálóképességének változása vagy kiegyensúlyozása.

Példák a különböző területeken: biológiában a receptorok reagálóképessége a ligandok jelenlétére vagy koncentrációjára; orvostudományban egy beteg válasza egy gyógyszerre, beleértve a hatás időbeli alakulását és erősségét; pszichológiában a külső ingerekre adott viselkedésváltozás gyorsasága; mérnöki tudományokban a szenzorok és rendszerek reagálóképessége a bemeneti jelekre.

Mérés és befolyásoló tényezők: a reagálóképességet gyakran mérik reakcióidővel, válasz-magnitúddal, küszöbértékekkel vagy dinamikai tartománnyal. Faktorelvételek közé tartozik a genetika, életkor, egészségi állapot, tolerancia, előzetes expozíció és a receptorok száma vagy érzékenysége.

Lásd még: érzékenység, reagálás, reakcióidő.