randomizációs

Randomizációs, vagy egyszerűen randomizáció, az a tervezési eljárás, amely során a kísérleti egységeket véletlenszerűen osztják be különböző kezelések vagy feltételek közé. Célja a kiválasztási torzítások elkerülése és a konfundáló tényezők egyenletes eloszlásának biztosítása a csoportok között, így a megfigyelt hatások nagyobb mértékben tulajdoníthatók maguknak a kezeléseknek.

Rendszeres alkalmazása a modern kísérleti tervezésben Ronald Fisher és más kutatók nevéhez fűződik. A randomizáció lehetővé teszi a valószínűségi alapokon nyugvó statisztikai következtetéseket és az intenciótól függően végzett elemzéseket.

Alapvető formái a egyszerű randomizáció, blokkolt randomizáció, és többszintű vagy rétegzett randomizáció. Blokkos randomizációban kis csoportokban biztosítják a kiegyenlített kezelési arányt. Rétegzésnél a résztvevőket jellemzőik szerint csoportosítják, majd ezekben végeznek randomizációt. Előnyös lehet továbbá a rejtett vagy allocation concealment elosztás, amely megakadályozza, hogy a kezelő vagy a résztvevő előre lássa a kiosztást.

Főként klinikai vizsgálatokban használják, de pszichológiai és társadalomtudományi kísérletekben vagy mezőgazdasági kísérletekben is alkalmazzák. Hátránya, hogy kis mintában a véletlenszerűség miatt időnként erősen eltérő csoportok keletkezhetnek, ezért statisztikai módszereket és teljes szándékkal történő elemzést kell alkalmazni. Az etikai és módszertani megfontolások közé tartozik a vizsgálat közvetlen végéig fennálló egyenlő bánásmód és az előre meghatározott elemzési terv követése.

Összegzés: a randomizációs eljárások a kísérleti belátás egyik alapkövei, mert segítik a kauzális hatások értelmezését és a torzulások minimalizálását.