rakétaelmélet

A rakétaelmélet a rakéták működésének elméleti és mérnöki alapjaival foglalkozó tudományterület. A vizsgálat tárgya a hajtóanyagok felhasználásával létrejövő mozgás, az égés és a gázok kilökődéseinek hatása a járműre, valamint annak irányítása és stabilitása. E terület összekapcsolja a dinamika, az aerodinamika, a hajtástechnika és az űrtechnika alapelveit.

Korai hozzájárulók között szerepel Konstantin Eduardovics Tsiolkovszkij, Robert Goddard és Hermann Oberth; a 20. századi gyakorlati fejlődésben kiemelkedő szerepe volt Wernher von Braunnak és más kutatócsoportoknak. A rakétaelmélet ma a különböző hajtóanyag-típusokkal, a többfokozatú rakéták tervezésével és az űrszállítóplatformok fejlesztésével foglalkozik, továbbá lefedi a vezérlést, az irányítást és a navigáció alapelveit.

A kulcsfogalmak közé tartozik a Newton törvényein alapuló mozgás, a delta-v fogalma és a Tsiolkovszkij egyenlet, amely a hajtóanyag tömegváltozásának hatását írja le. Emellett fontos a tömeg- és teljesítmény-arányok, az időzítés, a vezérlés és a stabilitás, valamint a különböző hajtásrendszerek összehasonlítása.

Jelenleg a rakétaelmélet alapelveit űrkutatási programok, rakétatechnikai fejlesztések és műszaki tervezés támasztja alá. A terület szoros kapcsolata az űrtechnológiával és a polgári, katonai alkalmazásokkal egyaránt megfigyelhető.