röntgensugárröntgenfény

A röntgensugár, vagy röntgenfény, az elektromágneses sugárzás azon formája, amely ionizálja az anyagokat. Hullámhossza általában 0,01–10 nanométer közötti, ennek megfelelően a foton energiája több keV-től több száz keV-ig terjed. A rövid hullámhossz lehetővé teszi a tömörebb anyagokon való áthatolást, ezért elsősorban képalkotásban és anyagvizsgálatokban használják, de ionizáló tulajdonsága miatt egészségügyi és környezeti kockázatot is jelent.

A jelenséget Wilhelm Conrad Röntgen fedezte fel 1895-ben. A felfedezés után a jelenséget rögtön röntgensugárnak nevezték, és a nevét viseli a sugárzás két gyakori megnevezése: röntgensugár és röntgenfény. A gyakorlatban a kifejezések gyakran felcserélődnek, de mindkettő azonos fizikai jelenségre utal.

Előállítása általában röntgencsőben történik: elektronokat gyorsítanak, majd egy fémtáblára ütköztetik, amelynél a megfelelő energiájú ütközés bremsstrahlung formájában folytonos spektrumot ad, míg bizonyos célanyagok jellegzetes vonalakat bocsátanak ki. A sugarat a céltól és a körülményektől függően fényerőssége és spektruma befolyásolható.

Kölcsönhatásai az anyaggal középpontban a fotóelektrikushatás, a Compton-szórás és (túlsúlyban magas energián) a párosítás. Fő alkalmazásai közé tartozik a géndiagnosztika (röntgenfelvételek, CT), a nem destruktív anyagvizsgálat és biztonsági ellenőrzés. Munkanélkül védelmi szempontból ionizáló jellegű, ezért megfelelő árnyékolásra és dóziskontrollra van szükség; a dózist Grayban (Gy) és Sievertben (Sv) szokták mérni.