prosceniumszínpadot

Prosceniumszínpad az egyik leggyakoribb színházi elrendezés, amelyben a nézők a színpadot egy széles, előre mutató keretben, a proscenium archban látják. A keret fizikailag és vizuálisan is elválasztja a nézőteret a színpadtértől, így a közönség egy egységes nézőpontból figyeli a történéseket. A megközelítés gyakran erősíti a „negyedik fal” érzetét.

A színpad mögött található a színházi ház, amelyben a díszletek, a világítás és a felvonó rendszer helyezkedik el. Oldalsó szárnyak segítik a gyors jelenetváltásokat, a frontfüggöny pedig meghatározza a be- és kilépéseket. A prosceniumi ív a látványt úgy rendezi el, hogy a díszletek és a megvilágítás a kereten belül maradnak.

Előnyei közé tartozik a kontrollált megvilágítás és hangzás, a részletes díszletek megjelenítése és a csaknem korlátozott látványteret adó perspektíva. Emellett lehetővé teszi a gyors díszletcseréket és a technikai berendezések könnyű hozzáférhetőségét. Hátránya, hogy a nézők látótere általában egy irányba korlátozott, és a közvetlen, közelről való kapcsolat hiánya miatt kevesebb intimitást biztosíthat, mint néhány más típusú színház.

Historia: A proscenium arch elterjedése a 17. századi Itáliában kezdődött; az első jelentős példákat gyakran a Parma-i Teatro Farnese említik (körülbelül 1628). A koncepció később Európában elterjedt és a 19. században is dominánssá vált. A mai színházakban a proscenium gyakran kombinálható állítható arch elemekkel vagy változtatható méretű keretekkel, hogy különféle produkciókat lehessen vele megvalósítani.