populációgenetikai

A populációgenetika a genetikai variációk eloszlásának és megváltozásának mechanizmusait vizsgálja különböző populációkban időben és térben. Célja megérteni, hogyan hatnak a mutációk, a genetikai sodródás, a szelekció, a génáramlás és a rekombináció az allélek gyakoriságára, és hogyan alakul ki a populációk közötti genetikai különbség.

Az alapfogalmak közé tartozik a Hardy–Weinberg-egyensúly, amely ideális feltételek mellett lehetővé teszi a populáció genetikai állapotának leírását. A valóságban a mutáció, a sodródás, a szelekció és a génáramlás módosítják ezt az egyensúlyt. Helyettesíthető modellek közé tartozik a Wright–Fisher vagy a Moran-populációmodell, valamint a hatékony népességméret (Ne) koncepciója, amely a véletlen genetikai változások mértékét írja le.

Az elemzés során gyakran figyelik az allélszintek gyakoriságát, a heterozigózisságot és az F-statisztikákat (Fst, Fis, Fit) a populációk közötti szerkezet és a szaporodási viszonyok feltárására. Emellett vizsgálják a linkage disequilibrium (LD) és a haplotípusok eloszlását, valamint a közös ősök idejének nyomait a koalescent elmélet alapján.

Alkalmazási területei közé tartozik az emberi evolúció megértése, populációstruktúra és migráció feltárása, környezeti és konzervációs biológia, kórokozók variációjának követése, valamint orvosi genetika és kriminalisztika.