polipropilénbl

Polipropilén, rövidítve PP, egy általánosan használt hőre lágyuló műanyag polimer, amelyet propilén monomerek addíciós polimerizációjával állítanak elő. Az izotaktikus polipropilén a legelterjedtebb forma, kristályos szerkezetű és kedvező hőtűrő képességgel rendelkezik.

Történelem és fejlesztés: a polipropilént az 1950-es években fejlesztették ki Ziegler–Natta katalizátorokkal. A kereskedelmi gyártás gyorsan elterjedt, és a felfedezésért 1963-ban Nobel-díjat kaptak a kutatók, köztük Giulio Natta és Carl Ziegler.

Kémiai és fizikai tulajdonságok: a polipropilén ismétlődő propilén egységekből áll (C3H6)n. Alacsony sűrűségű, könnyű és jó mechanikai szilárdságú, ellenáll a legtöbb vegyi hatásnak, és alacsony nedvességfelvétellel rendelkezik. Olvadáspontja tipikusan 160–170 °C körül van, ami jó hőtűrést biztosít a mindennapi alkalmazásokban. A tulajdonságok a szerkezetétől függően változnak: izotaktikus PP, szindiótaktikus vagy ataktikus formák léteznek; az utóbbi amorf és alacsonyabb mechanikai teljesítményt ad.

Formák és feldolgozás: rendelkezésre áll homopolimer PP, véletlenszerű kopolimer és ütésállított kopolimer változatok. Feldolgozható injekciós formázással, fújással, extrúzióval és thermoformálással; ezeknek megfelelőek az alkalmazási területek.

Alkalmazások és környezet: széles körben használják csomagolóanyagokban, élelmiszer-tároló edényekben, textíliákban és autóipari alkatrészekben, valamint orvosi eszközökben. Nem biológiailag lebomló, de újrahasznosítható, általában az 5-ös rendező számú poliolefint jelöli a szemléltető jelzés. A tervezés és a hozzáadott módosítók révén javítható az ütésállóság és a rugalmasság.