permeanciát

Permeancia (jeles: P) a mágneses körökben használt mennyiség, amely meghatározza, hogy a mágneses fluxus Φ mennyire könnyen halad át egy adott útvonalon a magnetomotoros erő (MMF, F) hatására. A kapcsolat Φ = P · F alakban írható fel, így a permeancia a reluktancia R reciproka: P = 1/R. A permeancia SI mértékegysége a henry (H), amely a Weber/ampere‑turn arányt jelöli (Wb/at).

Geometriai és anyagfüggő jellemzői szerint a legegyszerűbb, homogén út esetén a permeancia P = μ A / l képlettel adható meg, ahol μ a közeg permeabilitása, A a keresztmetszeti terület, és l az út hossza. A μ = μ0 μr értelmezésben μ0 a vákuumi permeabilitás, μr pedig a közeg relatív permeabilitása. Így a permeancia nő, ha nő a közeg hatékonysága (μ vagy μr) vagy a keresztmetszeti terület A, és csökken, ha nő az út hossza l.

Jelentősége van a mágneses körök tervezésében, például transzformátorokban és induktorokban, ahol a nagy permeancia lehetővé teszi nagy fluxus elérését a rendelkezésre álló MMF mellett. Fontos megkülönböztetni a permeanciát a permeabilitástól: a permeabilitás egy anyag saját tulajdonsága, míg a permeancia a geometria és az anyag kombinációjának eredménye a mágneses körben. See also: Reluktancia, Permeabilitás, Mágneses körök.