paranormális

A paranormális egy jelenségtípusok összessége, amelyeket olyan megismerési folyamatokként írnak le, melyek meghaladják a jelenlegi tudományos ismeretek kereteit. A kifejezés az angol paranormal szóból származik; etimológiája a görög para- ('mellett, túl') és a latin normalis ('normális') összetevőkből ered.

Paranormális jelenségek közé tartoznak a telepátia (elmék közötti információátadás), a prekogníció (jövő események előrejelzése), a pszichokinézis (mentális erőkkel végzett hatás a fizikai környezetre), valamint olyan jelenségek, amelyeket gyakran szellemekkel vagy kísértetekkel kapcsolnak össze. Ezek állításai gyakran a populáris kultúrában és személyes beszámolókban fordulnak elő; bizonyítékuk a tudományos közösség számára nem egységes vagy vitatott.

Történelem és kutatás: A 19. századi spirituális mozgalom felkeltette az érdeklődést a paranormális jelenségek iránt. A 20. század elején a parapszichológia mint önálló kutatási terület alakult ki, például J. B. Rhine és a Duke Egyetem munkássága nyomán. Kísérleti programokkal és laboratóriumi megfigyelésekkel próbálták ellenőrizni a jelenségeket, ám a replikációs nehézségek és módszertani kifogások miatt az eredményeket gyakran megkérdőjelezték.

Modern álláspont és módszertan: A tudományos közösség túlnyomó része nem fogadja el a paranormális jelenségek általános érvényű bizonyítékát. A pozitív eredményeket gyakran magyarázzák kísérleti torzításokkal, csalásokkal, várt válaszokkal vagy nem megfelelő kontrollal. A területet általában parapszichológiának nevezik, de széles körben kritikus és szigorú ellenőrzés alá vont kutatásokra van szükség.

Kultúrális hatás: A paranormális témák jelentős szerepet játszanak a médiában, irodalomban és a pop-kultúrában, mérsékelt vagy gyakori megjelenéseik miatt sokan érdeklődnek a jelenségek iránt, akár hitbeli, akár tudományos kérdésként. A kritikai gondolkodás és a bizonyítékokra alapozott álláspont hangsúlyos része a közösségi diskurzusnak.