oxigéntartalmának

Az oxigéntartalmának kifejezése arra utal, hogy egy adott anyag vagy közeg mennyi oxigént tartalmaz vagy tartalmazott. A jelentés és a mérés módja nagymértékben függ a vizsgált rendszer kontextusától, és különböző egységeket használhat.

Az egyik legfontosabb példa a vízi környezetekben megfigyelhető oldott oxigéntartalom (DO). A vízben oldott oxigént elsősorban a folyók, tavak és tengerek ökológiájának egészsége határozza meg; a mért értéket általában mg/L-ben vagy telítettségként százalékban adják meg. Az oldott oxigént befolyásolja a hőmérséklet, a nyomás és a sótartalom; melegebb víz kevesebb oxigént tartalmaz oldott formában. A DO mérésére a Winkler-típusú klasszikus titrálás vagy modern elektronikus/optikai szenzorok szolgálnak.

Más területeken az oxigéntartalom szintén lényeges lehet. A levegőben a szövettség módján is beszélünk az oxigéntartalomról (például a levegő kb. 21%-os oxigéntartalma térfogatszázalékban). Anyag- vagy termékvizsgálatoknál az oxigéntartalom gyakran súly százalékban vagy ppm-ben van megadva, és meghatározza a korróziót, a stabilitást vagy az élelmiszer-stabilitást. Élelmiszer- és csomagolástechnológiában a maradék oxigén kontrollja a termék minőségének megőrzését szolgálja.

Az oxigéntartalmának nyomon követése tehát számos tudományos és ipari területen alapvető, és a mérési módszerek is a konkrét alkalmazástól függenek.