oxigénkoncentrációkülönbség

Az oxigénkoncentrátor olyan orvosi készülék, amely a környezeti levegőből nitrogént választ ki, és ennek révén koncentrált oxigént állít elő. A legtöbb készülék a nyomásváltozásos adszorpciós elvet (PSA) használja: a levegő átáramlik adszorbereken, amelyek az oxigént átengedik, a nitrogént pedig visszavezeti a készülékbe. A kimeneti oxigénkoncentráció általában 90–96 százalék között van, és a felhasználó által beállított oxigént liter per percben (L/min) lehet megadni.

Két fő típusa van: álló, otthoni használatra szánt készülékek és hordozható modellek. Az álló készülékek nagyobb teljesítményűek, általában erősebbek és zajosabbak; a hordozható változatok könnyebbek vagy akkumulátorral is működnek, így mozgás közben is használhatók. Mindkét típusnál fontos a rendszeres karbantartás: szűrők tisztítása vagy cseréje, valamint az oxigéntároló vagy tartály nélküli kivitel ellenőrzése.

Alkalmazását általában orvosi rendelvény alapján írják elő. A hosszú távú oxigénterápia indikációi közé tartozik hipoxémia megelőzése COPD-ben és más krónikus tüdőbetegségekben, bizonyos kardiopulmonalis állapotok rehabilitációja és műtétek utáni felépülés. A terápia során kerülendő a dohányzás és a nyílt lángok használata közvetlen közelében, mivel a magas oxigénkoncentráció gyulladást vagy tüzet okozhat. A készülékek használatát betartandó biztonsági előírások kísérik, és figyelembe kell venni az orrnyálkahártya szárazságának kockázatát is.