oldószertartalmat

Az oldószertartalom az a mennyiség vagy tömegrész, amely egy anyagban oldószer formájában jelen van. Lehet, hogy az oldószer fizikailag felvette az anyag szerkezetébe, vagy feldolgozás után maradt fenn. Gyakran tömeg-tömeg százalékban (m/m) adják meg, de előfordulhat mg oldószer per g anyagban vagy más egységekben is.

Különböző területeken más szemléletben értelmezik. Polimerekben az oldószertartalom a duzzadás és a diffúzió mértékét befolyásolja, és hatással van a viszkozitásra, a mechanikai tulajdonságokra és a hõmérsékleti viselkedésre. Gyógyszer- és élelmiszeripari termékek esetében a maradék oldószer mennyisége fontos biztonsági és minőségi paraméter; a határértékeket helyi és nemzetközi előírások határozzák meg (például a gyógyszereknél az ICH Q3C irányelv). A túl magas oldószertartalom kockázatot jelenthet egészségre vagy stabilitásra, míg túl alacsony tartalom a gyártási hatékonyságot vagy a termék jellemzőit befolyásolhatja.

Mérése és meghatározása számos módszerrel történhet. Gravimetriás megközelítés: a nedves mintát szárítják, és a száraz tömeg alapján számítják a felvett oldószert. Soxhlet kivonás révén kioldható oldószer mennyisége határozható meg. Termogravimetriás analízis (TGA) a hőmérsékletváltozás közbeni tömegveszteséget méri. Szorosabb analitikai technikák közé tartozik az NMR vagy a gázkromatográfia (GC) a maradék oldószer mennyiségének pontos meghatározásához. Összefoglalva, az oldószertartalom fontos paraméter, amely a termék tulajdonságait és a gyártási megfelelést egyaránt befolyásolja.