oldószernek

Az oldószer olyan anyag, amely képes más anyagokat oldani, ezáltal oldatot vagy közegként szolgál. Gyakori az oldószer szerepe a kémiai reakciókban, anyagok kivonásában, tisztításban és a laboratóriumi műveletekben, de jelentős az iparban és a hétköznapi használatban is.

Két fő csoportra osztható: víz és organikus oldószerek. A víz a legáltalánosabb, legpolárisabb oldószer. Az organikus oldószerek közé tartoznak a poláris (például etanol, metanol, acetone) és az apoláris vagy részben apoláris oldószerek (például hexán, toluén, éterek). A poláris oldószerek a poláris oldottakat, míg az apoláris oldószerek a nempoláris anyagokat oldhatják legjobban. Számos oldószer protikus (hidrogénkötésben is részt vehet) vagy aprotikus lehet, és különböző forráspontúak, oldóképességi tulajdonságaik és toxicitásuk van.

Tulajdonságai közé tartozik a folyékony halmazállapot, a viszkózus vagy viszonylag folyékony állapot, a párolgási sebesség és a oldóképesség, amelyet gyakran poláris vagy dielektromos állandóval jellemzenek. Ezek a tulajdonságok határozzák meg, hogy mely anyagok oldódnak benne, és milyen alkalmazásokban lehet használni.

Használatuk sokféle: oldószerként reagálási közeg, kivonások, tisztítás, felületek előkészítése, kromatográfiás mobil fázisok és bevonatok előkészítése. Biztonság és környezet szempontjából a legtöbb oldószer tűzveszélyes vagy toxikus, a párolgó gőze egészségkárosító lehet. Peroxidképződésre hajlamosítók (különösen étertípusú oldószerek) elővigyázatot igényelnek. Az EU-ban és más joghatóságokban szabályozzák a használatát, kezelését és hulladékkezelését (REACH, CLP). A megfelelő tárolás, szellőztetés és hulladékkezelés elengedhetetlen a biztonságos alkalmazáshoz.