növénytársulásoknak

A növénytársulások olyan élőhelyek, ahol adott területen a növényfajok összetétele és szerkezete viszonylag stabil, és ahol a fajok közötti kölcsönhatások, a tápanyag- és fényviszonyok, valamint a talaj- és vízjárás alakítják az összetételt. Ezek a társulások a klímától, a talajképződéstől, a vízjárástól és a táj történeti fejleményeitől függően különbözőek.

A növénytársulásoknak fontos jegyei közé tartozik a domináns fajok és a kísérő fajok összetétele, a rétegeződés (fa- vagy cserje-szint és földalatti északi/füves réteg), valamint a biotikus és abiotikus tényezők által meghatározott szerveződés. Az ökológiai működés szempontjából a társulások stabilitása és dinamizmusa, a produktivitás, a biológiai sokféleség és a kölcsönhatások erőssége is lényeges.

Egyesítésük és osztályozásuk a tudomány egyik alapfeladata: syntaxonoknak nevezik a növénytársulások szervezett egységeit. A rendszerezés jelzi a fajösszetételt, a gyakoriságot és a szerkezeti jegyeket, és segít meghatározni, hogy egy adott terület mely ökológiai típusba sorolható. A klasszifikációk kiterjednek a gyepek, erdők, vizek és üde élőhelyek különböző kategóriáira.

A növénytársulások jelentős szerepet játszanak a biodiverzitás megőrzésében, a talajvédelmében és a szén-dioxid megkötésében. Környezetváltozás esetén érzékenyek lehetnek a regionális átalakulásokra, de bizonyos társulások folyamatokkal és regenerációs mechanizmusokkal is reagálnak. A tudományos és természetvédelmi munka alapját képezik a terület- és fajértékeléseknek.