nyomásviszonyokat

Nyomásviszonyok olyan viszonyok, amelyek a rendszer különböző pontjain mért nyomások közötti összefüggést írják le. Ezek a viszonyok alapvetően meghatározzák a folyadék vagy gáz áramlását, a töltés és energia átvitelét, valamint a rendszerek teljesítményét és biztonságát.

A nyomás mérésének különböző fajtái közül a legfontosabbak az abszolút nyomás, amely a vákuumhoz viszonyított nyomást mutatja; a gauge nyomás, amely a levegő vagy más referencianyomáshoz viszonyított nyomást fejezi ki; és a vákuumnak nevezett nyomás, amely az abszolút nyomás értékétől lefelé értelmezhető. A nyomás egysége az SI rendszerben a pascal (Pa), gyakran használják a kilopascalokat (kPa) és a bar-t is. 1 bar hozzávetőlegesen 100 kPa, és a földi környezetben a szokásos légköri nyomás kb. 101,3 kPa.

A nyomásviszonyok elemzése többek között a nyomásesések és nyomáskülönbségek számítását foglalja magában, például ΔP = P1 − P2. Ezeket az értékeket felhasználják áramlástani és vezetéktervezési számításokban, amikor a frikciós veszteségek, szelepek és szűrők hatásai vagy a pumpa/kompresszor által létrehozott nyomáskülönbség ismeretében ki lehet számítani a várható áramlási sebességeket és a berendezések működését.

Gyakorlati területei közé tartozik a gépészeti és folyadéktechnikai rendszerek tervezése, a hidraulikus és pneumatikus rendszerek méretezése, a termodinamika és a ventilláció, valamint meteorológia és geofizika, ahol a nyomásviszonyok a légköri nyomás, izobár vonalak vagy a földtani nyomáspolitikák megértéséhez szükségesek.